Alkudni alkudnak az emberek, mióta van miről.
Alkudtak az ókorban, a középkorban és alkudnak az emberek napjainkban is. Az alku sokak szerint egy keleti sajátosság de ez nem igaz. Elég, ha belenézünk Discovery Channel valamelyik ingatlanos, vagy autókereskedős műsorába. Úgy alkudoznak az amerikaiak, az angolok, mint egy jól menő rabszolga kereskedő a Ben Hur-ban.
Azért az nyilvánvaló, hogy napjaink nyugati kultúrájában szűkebb keretek között, a másik fél tiszteletben tartásával zajlik az ár meghatározása. Például Genfben nem elfogadott a feléből mennyit enged megközelítés.
A hazai ingatlanpiac viharos átalakulása az alkura is hatással volt. A kínálat beszűkülésével gyakorlatilag minimális lett, helyenként eltűnt, az alkutér. Nem ritka, hogy egy egy jó lakás, ház esetében az ár nem lefelé, hanem a több érdeklődőnek köszönhetően felfelé mozog.( itt jegyezném meg, hogy már azt is halottam, hogy az ingatlanosok túlzottan nyomják le a kínálati árat, ezért lesz licit..Sajnos nem vagyunk ilyen ügyesek, egyszerűen a jó marketing, a hatékony munka eredményez sok érdeklődőt, akik még némi plusz pénzt sem sajnálnak az ingatlan megszerzésére.) Nincsen idő játszani, kicentizni a minimális árat, mert jön más és viszi.
Vannak persze olyanok, akiknél az átállás nem megy ilyen gyorsan. Ők azok, akik a régi trendnek megfelelően egy szemérmetlenül alacsony ajánlattal kezdenek. Ők azok, akik hetente lecsúsznak egy ingatlanról, szidva a tulajdonosokat, az ingatlanosokat, a pártot, a kormányt, a szakszervezetet. Ők azok, akik nem vizsgálják felül a saját elgondolásukat.
Engedelmükkel egy közelmúltban az isztambuli Nagy Bazárban történt saját storymat adnám közre. Okulásként, hogy még keleten sem megy el minden műsor. Büszkén állíthatom, hogy szerény személyemet kis híján kitiltották a Bazárból. Két bőrdzseki árán borult ki a bili. Nézegettünk, teáztunk, nézegettünk sütiztünk, nézegettünk próbáltunk. Árat kérdeztünk, de jött a sablon válasz, majd mondok egy jó árat . Kiválasztottunk két kabátot és ismét tea, süti. Mondott 840 €-t Mondtam, hogy sok. Mivel szimpatikus voltam és különben is , velünk volt a mama, ráadásul magyarisztánból jöttünk, hajlandónak mutatkozott a hihetetlen 820 € kimondására. Mondtam, hogy sok. Erre megkért, írjam le, én milyen árra gondolok. Olvastam az útikönyvben, ajánljuk a felét annak, amit szeretnénk adni. Gondoltam én egy kicsit ezen is túlmegyek. Leírtam 140€-t. Emberünk felordított, hogy én megbolondultam, kituszkolt az üzletből, közben kiabált, hogy ez az ember megőrült, hozzanak neki doktort, mentőt. Már kint voltunk-kicsit megszégyenülve, kicsit büszkén- ez még mindig ordított, hogy senki ne álljon velünk szóba, mert bolondok vagyunk, nekünk orvos kell. A végén máshol kellett vásárolnunk….
